Quick summary - European part

Quick summary-European part:

Covered distance: 1800km

Average distance a day: 140km

Best place to stay: Geislingen Campground (despite the shooting training) 

Worst place to stay: Linz Campground (it was rather a small yard next to a restaurant and it wasn't bad, just nothing more then...a "place"...)

Most exiting: cycling in Paris

Most beautiful: cycling along the Danube

Worst realization: Austrians forgot the bike path after Vienna. 

Worst realization #2: France is hilly. 

Worst realization #3: Germany is hilly.

Wildlife: 5 rabbits playing on a dirt road

Recommended country to bike: Germany (they just...do things well)

Recommended country to avoid as a cyclist: Hungary (hope it'll change)

As a summary, biking from Paris to Veszprem was somewhat convenient, except couple of days mainly due to the jet leg after the flight over the ocean...and it is culturally diverse. Canada is the land of mother nature, vast mountain chains and prairie, empty roads that run to the infinite, and Europe is where the history comes alive, and despite the cultural diversity I always felt like every place had somewhat a  similar foundation...

Egy gyors európai összefoglaló: 

Megtett távolság: 1800km

Átlagos napi megtett távolság: 140km

Legjobb hely ahol megszálltam: Geislingen Kemping (mégha lôvészek is voltak mellettünk)) 

Legrosszabb hely ahol megszálltam: Linz Kemping (nem volt baj vele, de egy ures placc volt egy étterem mellett. Úgy éreztem mintha nekem kellene megköszönnöm, hogy ott szálhattam meg...)

Legizgalmasabb pillanat: Párizsban biciklizni

Legszebb pillanatok: a Duna mellett kerekezni

Legrosszabb felismerés: az osztrákok elfelejtették. Bécs utáni kerékpár utat Pozsonyig...(az a valami...nehezen nevezném útnak)

Legrosszabb felismerés #2: Franciaország dombos

Legrosszabb felismerés #3: Németország is dombos

Vadállatok az úton: 5 játszó nyuszi egy földúton

Ajánlott ország kerékpározásra: Németország (kényelmes és szép, nameg biztonságos)

Kevésbé ajánlott ország kerékpározni: Magyarorszâg (bár gyönyörû ugye, kevésbé biztonságos talán...)

Összefoglalóként nagyon szép és valahol kényelmes volt ez az európai szakasz. Úgy tûnik nekem, hogy Kanada a természet hazája, ahol a hatalmas hegyek és a végtelen prérin a végeláthatatlan utak váltják egymást, míg európában a kúltúrális sokszínûség az, amiért érdemes útra kelni. Mégis, bármennyire különbözô az egyik ország a másiktól, nekem folyton az az érzésem volt, mintha egy törzshöz tartozó faágak lennénk...

Post - riding post

I haven't really written any summary about the trip yet, or at least about the European part of it. And perhaps that's good. Because it was only my first trip, and the only real conclusion I can think about is that I want to get back on the road and the planning part of the next one seems to be more important then thinking about the past. No clear route has been established yet, and prior to that I'll have a lot other things to do (some may seven say more important things) but at least I have a general dream which I can follow. Again. 

And since I have arrived I've been trying to keep riding. Although in Hungary it seems to be way more difficult then I thought. I mean cycling safely. If there is a bike path, it's condition rather suggests that somebody stole a ton of money on planning, building and maintaining it. So far on approx. 80% of the bike paths I rode. And when I ride on a road (which roads again usually are in a questionable condition) I feel like a black sheep, an outlaw, an outsider, somebody who is not part of the traffic at all. Drivers (at least every other, which is still a sad statistic) usually just don't seem to care or realize there is a cyclist on the road, they may not be bad people, just....careless perhaps. And they would always win, hence I feel like an ant amongst elephants. Try to enjoy the ride or the view in a condition like that. There are some promising scattered trying here and there, but I feel like it'll take generations until our traffic culture will change...

Még nem írtam semmi összefoglalót az útról, bá tervezem, legalábbis ami az eurrópai részt illeti...szerencsére nem volt sok idôm rá, hol itt, hol ott vagyok, na meg le sem álltam ugye a tekeréssel. Miért is tenném? Illetve összefoglaló helyett inkább a következô kihívásra gondolok és egyfajta megvalósíthatósági gondolatmeneteket folytatok. 

Egyébként itthon nem könnyû biztonságosan biciklizni. Ha van valamiféle kerékpáros út, az vagy borzalmasan nevetgséges állapotban van, vagy nem vezet sehova, nincs rendessen táblázva stb stb. Persze vannak kivételek, de amíg ennyien lopnak (csúnya feltételezés persze) ezeken a projekteken, addig nem lesz jobb a helyzet. Ha pedig az úton tekerek, olyan mintha ott sem lennék...a legtöbb autós vagy nem veszi figyelembe jelenlétem és ugyanúgy elszáguld mellettem (attól félek lesz itt visszapillantó törés...jobb esetben csak az) vagy nem veszi figyelembe, hogy ott vagyok és ha idôben kapcsolok még le tudok gurulni az útról...sok egyéb opció nincs. Na meg az utak állapota...nos inkább nem szólok. Legalább fantasztikus stadionokban tehetik nevetségessé a "legnagyobb" csapatainkat. Azt azért titkon remélem, hogy a közlekedési kúltúránk idôvel (néhány generáció talán) javulni fog.

Legközelebb pedig talán az összegzésre is sor kerül...

When riding from sunrise to sunset...near Szolnok, close to sunset. 

Az egész napos tekerés(ek) nek megvan a bájuk. Itt pl. Szolnok mellett, közel az út végéhez.

Day 39, Krems to Nickelsdorf

This is the third day that's kind of similar to the previous one. But that is mainly thanks to the Bike path, which turned to be the Eurovelo 6 after the renaming somewhere along the way. I have no idea where and it's importance can be ignored. Although I really like the idea of making cycle paths across the continent...in fact in every city, since it could solve lots of problems. In my

opinion. 

So the ride. It was quite long. Mainly flat, except after coming up from next to the Danube towards South-East and since no path was existed I stayed on the road. And for some reason most of the Hungarian cars almost hit me. I am not sure why. While the rest even slowed down, sometimes waiting for a clear pass, they stayed on the left side of the lane and with the same speed...passed me. Maybe additional lessons needed when in the driving school, where the "What to do when cyclist is on the road?" question is on the table. 

After fighting with the wind, mountains, even cold, rain etc. one element left out really...that had been the heat. And today was the day of the battle. Riding on the top of a dam with no shadow at all...even the water fountains disappeared suddenly after Vienna. Until the city there had been washrooms, water fountains, shadow etc...after none of the. Dehydration is guaranteed unless one is prepared. Even renewing my water almost every time when I could, it got so hot so quickly...but I arrived. Further then expected. I literally see the border, but I didn't want to cross it yet. In the cool morning with fresh brain. And thanks to the last couple of days pushed rides, I'll arrive tomorrow. Strange, having the last night (for now...) on the road. I am too tired to write something interesting, but I'll try to make it up tomorrow. And for the record: being tired can be a state. 

Stats:175km, Krems to Nickelsdorf 

A mai nap kivételessen nagyon hasonlított a tegnapihoz. A biciklis utat mondjuk elfelejtették rendbe tartani/normálisan kiépíteni Bécs utan, de nagyrészt azon mentem. Csak Nickelsdorf elött jöttem le róla úgy 35km-rel. Egyébként hasonló kerékpáros hálòzatra (értsd: amit hozzáértôk terveztek és építettek) sok helyen szükség lenne. Attól tartok holnap is közút lesz leginkább, ami azért zavaró, mert ma, amikor közútra tévedtem valamiért csak a magyar autósok (nem mind, csak a zöme) száguldoztak el mellettem káromkodásnyi helyet hagyva. Ezt a távolságot egyébként empirikus úton lehet meghatározni. Kicsit szubjektív...

Ezenkívül csak az egy harc várt (és még holnap mi lesz?) az anyatermészettel: a hôség elleni. Amikor árnyékban izzad az ember...és ráadásul már 100km-en túl van (addig még nem nyomasztó reggel), a folyamatosan újratöltött kulacs vize leves meleggé változik majdnem percek alatt (próbáltam szép kifejezést találni), a vizes kutak régen elfogytak, árnyék a töltés tetején végigfutó betonúton nincsen, akkor ez a harc is felkerül a többi mellé. Ugyanakkor személy szerint inkább ez mint bármely masik. A szél fizikailag tönkretesz, nem lehet egyenletessen haladni, változik az erôsség és az irány...az esô degradálja a kedvet, olyan szinten, hogy inkább a sátorban maradna az ember egész nap, a dombok meg mindig csak jönnek és jönnek (bár nekem ôk a kedvenceim, mert ott lehet látni akivel küzd az ember)...a Nap ellen sem lehet jgyan olyan sok mindent csinálni, de felkészülve annyira nem lassít le. Annyira.

Holnap reggel meg átlépem a határt. Végül mégis 40 nap lesz talán. Furcsa az utolsò úton lévô este. Már tervezek folytatást, de egyenlôre nem ilyen hosszút. Valami összegzést írok a következô napokban, illetve összeszedem a távolságokat és helyeket egy táblázatba. De elsô körben egy ismételten csak képzelt határ átlépés...

Adatok:175km, Krems-Nickelsdorf

Most of the pictures are on an SD card. Hence the limited number...and here's the Danube

Mivel a legtöbb fotó egy SD kártyán van (és nincs számítógepem itt) ezért ide limitált mennyiség kerül fel. De egy újabb Duna panoráma azèrt...

Day 38, Linz to Krems

Sometimes things just happen accidentally and in a good way. After yesterday long ride I just wanted to see how far I can ho towards Vienna and stop wherever I feel like stopping. And after 145km I found a nice little town and a campground. Which turned to be the best so far. Clean and neat but not too hygienic, has everything, close to the Danube, nice view, receptionist lady speaks English, food shower and even wifi. What a place! 

The ride was very similar to that of yesterday's. The Danube bike path is really a bike path. There are even washrooms on the way. Lots of little villages all trying to convince bikers to stop there with small guest houses, restaurants, campgrounds. And there are a lot of bikers. And I met a Canadian, who happened to ride to the other direction but we chatted a little bit. He is doing an Istanbul-London trip and had finished an African ride on the winter. I hope he'll enjoy Europe and best of luck to him!

And after thirty something riding day I have to tell, if there is a nice ride day, the wind always become strong headwind after the first 130km. Just so when you feel strong and ready for hitting the 200 again it punches. Ok I didn't plan 200 today especially after the wind got stronger. So Vienna tomorrow, unfortunately I am just going through, but still. It is Vienna!

Stats: 145km, Linz to Krems

Valamikor véletlenül is kijönnek a dolgok. Mint ma. A tegnapi roham utan ma csak addig akartam tekerni ameddig nem túl fárasztó (félreèrtések elkerülése érdekében szeretném kihangsúlyozni, hogy tekeréstôl függôen pár száz méter is kimerítô lehet), és gondoltam csak találok valami kempinget. Eddig a Duna-menti biciklis út felülmúlta a várakozásaimat. Minden faluban majdnem publikus mosdók (ingyen !!), vendég csalogató éttermek, panziók és kempingek. Meg szebbnél szebb apró parkok. És persze elbûvölô panoráma végig. Összefutottam egy kanadaival is, leültünk kicsit beszélgetni. Isztambulból teker Londonba. Télen pedig Afrikát szelte át. Na, neki biztos lehetett oka panaszkodni (bár az afrika-túrát csoporttal csinálta, de attól még...). Most meg itt ülök az eddigi legjobb kempingben, Duna part, nagyon jó tusoló (roopant fontos szempont) és még wifi is. 

Az persze tény, hogy ha minden rendben megy az úton akkor az utolsó 14km-t mindenképpen erôs szembeszélben kell letekerni, de ez a SZABÁLY...

Holnap Bécs, bár csak átfutom, mostantól mondjuk kapkodnom nem kell. Talán megállok egy kávéra...

Adatok:145km, Linz-

Krems.

Day 37, Straubing to Linz

A flower festival. That's how my day started. After waking up early and decided to take the Danube bike path (surprise, it was mainly built by people who probably had bikes. Congratulations!) I met Jeff the Austral fellow. He is cycling all over Germany for two more weeks. It was nice chatting with him. Then I took off and found myself being confused by the non existing signs (only one location due to the festival). I happened to cycle right into that closed (except where it said cycle path, or rather showed I don't speak German) festival where I was stopped, questioned and accompanied to the exit. I told them there is a sign and an opening. The bigger security guy looked at me like I was an idiot. Maybe I was, by following the road, and mentioning them their lack of preparedness about closing the boundaries. I think he didn't understand a world. Then after outside I had to get through hundreds of wild retired people waiting impatiently for the flower festival to open. Like starving wolves attacked the ticket kiosk and with a loud whoop went to battle. But I made it trough. Felt like a hero. And the next 150 (ish) kilometres were beautiful and almost flat. Passau is a real pearl on the necklace of the Danube. And the valley should be rather shown then written down. And the Austrian border felt amazing. I mean crossing it. Virtually since there are no borders really. And as a quick summary if Germany, the best place overall for cycling. Although hard to get wifi, and barely anybody speaks English, it is a near country. If they could smile a kittle more...

Oh and Linz is beautiful too. I just didn't have time to take a look yet.

Stats: 195km, Straubing to Linz 

Virágfesztivállal indult a napom. Aminek az az elôzménye, hogy miután tekertem jó pár kilómétert Jeffel, a jófej ausztrál biciklis túrázóval, kicsit belehúztam és a jeleket követve (nem valami hangot a fejemben vagy "fentrôl" jövôt, olyan sima táblákat leginkább) betévedtem valahova, amu egyrészt nagyon ki volt építve másrészt fura volt mert túl sok virág volt meg sÍnlad meg ilyesmik. Meg is állítottak, aztán morcosan kivezettek. Én ugyan elmondtam, hogy kerültem oda, meg, hogy rés van a védelemben, de csak a "mekkora idióta vagy" nézést kaptam válaszba. Persze, hogy alig értettek. Mondjuk a fiatalabb srác beszélt angolul de a nagyobb darab hümmögésben folyélony csak biztosan. De kijutva, és keresztül verekedve magam a több száz virágfesztiválra kiéhezett örjöngô nyugdíjas közül egy tulajdonképpen sima 150km várt rám. Leszámítva persze a lassan és biztosan kifejlôdô különbözô fájdalmakat, az égô combokat és barátait. Passau tényleg ékeskedik a Duna partjain, mint egy kis paradicsom, bár sok apró, idilli települès mellett elhaladtam. Vagy keresztül. Linzre sajnos csak átfutás jutott, de már késô volt...és persze kisebb eudóriát okozott a nem létezô határ átlépése is. Mármint tekerése. Nem lépegettem.

Adatok: 195 km. Braubing-Linz

The border of Austra and Germany. I mean a sign. That shows the new road regulations. 

Az osztrák-német határ. Ami megmaradt. 

Panorama of the valley of the Danube. The scenery significantly changed from the last panorama. 

A Duna kanyarulata Linztôl nyugatra. Kicsit másképp néz ki, mint legutóbb. 

Day 36, Ingolstadt to Straubing

It seems I always have a bad day after a good one and vice versa. The contribution of headwind, hills, detours, mood, lack of proper refuelling  and possibly the lack of sleep resulted an almost miserable day. Oh and besides the headwind the sauna has just go turned on at South-East Germany. Yay! But I made a fair amount of progress which could have led me even further without the detours. But it is in the game all the time. Just like the rest of the factors and you can either quit or accept and adapt. My mistake was probably the lack of fuel. For some reason I wasn't hungry an when I was it was too late. You should always eat prior feeling hungry. The scenery is nice and the town I am staying is so far the nicest probably in Germany. And I experienced when German wins something. Like the game against France. I bike to the centre and people were smiling (ha, probably first time really in...in Europe), chanting, honking drinking dancing and the rest I didn't see or hear. It was amazing actually. What'll happen if they'll win the cup? Maybe I should stay to find out...haha probably not. And now I am next to the Danube and apparently there are two options: 1: to stay besides the river where there is an apparently famous bike path (remember: bike path) or 2: shorter and hillier way not so much besides the river. I'm just afraid if I choose the path then it will be bad and too busy. The hills are more difficult and cars. And trucks. I'll see in the morning.

Oh cars! I have to thank the Mercedes for making such a good brakes. Those saved my...I'm going to go with my parts. Some at least. 

So Danube eh? 

Stats: 131km, Ingolstadt to Straubing

Gyanús, hogy egy jó nap után minden esetben következik egy rossz. Mint ma. Elsôsorban a következôknek köszönhetôen:

-szembeszél egész nap, néha igen erôsen

-ennek következtében kisebb kedvetlenség

-valamiért kerülôk kerültek az ùtvonalba

-dombok, szokatlanul meredekek 

-nem rendszeres és tápláló evés

-dög meleg. Úgy értem tényleg. Mármint egy helyben állós izzadós azonnal típusú

-kevé alvás

Az utolsó kettôn tudok változtatni, a többi meg lutri. Legközelebb egy alapos topográfiai térképpel készülök...

Egyébként valamennyit így is haladtam, csak a kerülôk miatt nem tûnik olyan soknak. Talán holnap.

És persze a szúnyogok visszatértek. Persze, a Duna. Mindjárt máshogy nézek rá...de ettôl függetlenül lehet, hogy mellette maradok. Innen ugyanis két választàsom van. Vagy a "híres" Duna-menti biciklis utat választon és reménykedem, hogy nem lesz sokkal hosszabb, vagy megyek a domboknak, lényegében mint eddig, és talán, talán komolyabb távolságot tudok le. 

Mielött a szúnyogok megesznek (telefon töltôn, aljzat csak szúnyogország közepén) megemlítem, hogy Straibung (itt vagyok èppen) nagyon szép kis város, ha nem a legszebb eddig Németországban. És ma este a meccs után szerintem mindenki az utcán volt (én is), ünnepelt, táncolt, mosolygott (igen a németek is tudnak olyat) dudált...attól tartok otthon ilyenben sokáig nem lesz részem szóval örülök, hogy átélhettem. Meg annak is, hogy holnap talán a másnaposságtól senki nem fog autóba (kamionba, lakókocsiba, traktorra, motorra stb.) ülni. De jöjjenek az adatok mert a véremet kell mentenem.

Adatok: 131 km, Ingolstadt-Straubing 

Downtown Straubing

Straubing belvárosa

Day 35, Geislingen to Ingolstadt

Some days are without real issues. Even sunshine, no wind or minimal, nice area, and I could continue...but today was even better! Thanks to the followings:

- I officially and undoubtedly met the Danube. (See the proof below) It means if I could swim couple hundred kilometres or get a small boat I would be get to Hungary. Obviously I am not counting the  penstocks etc. 

- I met lots of other bike tourer. I mean a lot. Most of them elderly couple. Why is this a good news? Because that means the route should not be extremely difficult. Right? Right??!!

- And I made good progress and arrived to a nice town. Although the campgrounds are getting more and more expensive...but still not Canadian prices. 

So thanks to all of the above and some, I cannot complain. And I have to say it is convenient to cycle in Germany. Except the continuos hills in most of the places. Tomorrow Passau. Or not. It's sort of far, so I am not sure. 

Stats: 173km Geislingen to Ingolstadt

Ritkán vannak napok amikor nincs okom panaszra. Szép idô, majd' szélcsend, gyönyörû táj...hát a mai nap mé ennél is jobb volt a kövekezök miatt:

- Végre találkoztam a Dunával. Csak le kellene úsznom. Aminek larsze sok akadálya lenne de elméletben...a tábla ami a képen is van az egyik leginkább várt az egész úton...

- találkoztam más túrázokkal is, fôleg idôsebb párokkal. ugyan nem álltam le belük beszélni (eddig egyébként is Németország elég rosszul áll angolból) de ez arra enged következtetni, hogy nem fog bedurvulni a táj (értsd 12-15%-os emelkedôk) 

- végre megint haladtam. És nem szenvedôs haladás volt hanem normális. A kempingek ugyan egyre drágulnak de ez szép helyen van és a város is nagyon tetszik. 

Eddigi tapasztalatom alapján Németországban viszonylag kényelmes tekerni, ha az ember tudja merre megy és nem kezd elkavarodni. Sok biciklis út és nagyon jók a közutak. 

Holnap megpróbálom Passaut de elég meredek próbálkozásnak tûnik, éppen ezért tetszik. Ha meg nem érem el egy kemping mindig van valahol.

Adatok: 173 km, Geislingen-Ingolstadt

The sign I have been waiting for....

A tábla amire vártam...

Danube walley

A Duna völgye

Day 34, Stuttgart to Geislingen

The good thing about biking in Germany that even the smaller places seem to have almost everything. Maybe I'm just riding in a rather busy area. Also the world cup is literally on the street. And everywhere. Especially now, everybody must be exited about the next game...

I made a really easy day today. The last couple of days have been rough, which is acceptable afterwards but not during being extremely tired and exhausted. So I thought and since suggested by others maybe a day off wouldn't hurt. Although for me it is really hard to stay in one place when I'm in a move and it's not Montreal, Paris or Winnipeg. What I mean is I can't really be a tourist and just visiting small museums (if there is any) for several reasons. #1: I am a bad tourist. #2: Due to the first reason I usually don't do deep research about what is going on in these smaller places and nobody is here (obviously) to persuade me to do that. And I prefer riding. So I also rode today, but only about 75km, and I left Stuttgart really late. But I finally got couple of very small things that will make the following days easier. 

I arrived to a small town, surrounded by hills...a promising day lays ahead of me tomorrow for sure! And a german beer. But the beer won't make it even by the end of this writing.

So I got here early, hopefully I can relax a little and get some additional energy.

If I think about it, this is really the finish section. Soon I'll be in Austria , then following the Danube I should be home before the final game of the world cup.

Oh, and now a thunderstorm. Well everything cannot be perfect...it's also time for dinner. Before 7pm. Nice campground (I think I mentioned earlier) with shootings nearby (maybe a sport shooter place somewhere?), no wifi (ok I think I just have to adapt and not being surprised, I shouldn't even complain, it's not essential just would be nice for couple of reasons), very remote (for German standards, that means the town is within walking distance, but downhill...) and really nice view.  Life is good!

Stats: 75km, Stuttgart to Geislingen

Itt Németországban úgy tûnik mindenhol van minden. Ami alatt azt értem, hogy míg a Franciáknál templom és templom volt egy faluban/kisebb városban itt legalább egy bolt van ahol akár olyan hétköznapi dolgokat is be lehet szerezni mint étel és ital. na persze lehet, hogy csak sûrübben lakott részen kelek át, de mivel így is kisebb utakon megyek, talán az egész ország ilyen. 

Az elmúlt napok fizikai és szellemi megpróbáltatásai után (inkább mentális padlóra kerülésnek hívnám) ma egy rövid napot tartottam. Megfeleztem a tervezett útvonalat és nem bántam meg. Bár most épp szakad az esô, de ez ellen nem tehetek semmit. Viszont korán érkeztem és reggel Stuttgartban beszereztem apróságokat amik megkönnyítik az utat. Tehát hiány pótlás volt. Egy kisvárosban vagyok, amit körül vesznek dombok és hegyek. Ez már bizony Bajorország kezdete. Majdnem. Izgalmas napok vàrnak ràm mászás szeplontjából. Éljen!...Passaut egyébként nagyon várom és a Duna mentét. Remélem tényleg könnyebb lesz de félek inkább nem kellene belegondolnom...

És igen, mielött az esô ideért volt idôm egy igazi német sörre. Úgyhogy most nem fogok panaszkodni...ha eláll az esô valamikor...

Igen az út, falu falut követ, várocska várocskát. Otthon egyre inkább megszokott boltok vannak mindenhol. Meg német zászló. Remélem míg itt vagyok nem esnek ki a vébérôl, mert igazán szeretném elkerülni a dühös német sofôröket.

Adatok: 75km, Stuttgart -Geislingen 

Ha.

Ugye.

Peaceful amongst quite hills. And shooters were training nearby. 

Nagyon békés kis kemping. Plusz a szomszédban gyakorlatozó lövészek...

Day 32, 33 Nancy to Strasbourg, Strasbourg to Stuttgart

I'll make a quick double day summary today. The main reason is my arriving to a campground in Stuttgart at 8:30pm. I can say I am exhausted. Yesterday was a noble bottle against me and a mountain which was unexpected but conquered by the end of the day. Arriving to Strasbourg was uplifting. Except finding out that the campground was torn down. Being late I choose a fairly cheap hotel and tried to rest. Didn't really work out well and today I was supposed to have a medium difficult ride. But how can somebody make a medium difficult ride to an epic one? By taking the pathways which obviously have to go up the hill not around like the road...and that also added approx. 25km additionally. I'm really happy to have made it to Stuttgart but it really got a toll on me. Tomorrow Augsburg hopefully and I'll stick to the road...Oh! And happy Canada day to everybody in Canada:)! Yay!

Stats: Jun 30: 165km Nancy to Strasbourg

Stats: July 1: 175km Strasbourg to Stuttgart

Ma két napot fogok összegezni és azt is tömören. Fôleg mert azt hiszem ez az európai rész jóval nehezebb mint gondoltam és én is sokkal fáradtabb vagyok. Másrészt a hosszú napok miatt csak este érek a kempingekbe. Így idôm sem nagyon marad. Vagy wifi nincs. Vagy áram. Vagy egyik sem. 

Szóval tegnap egy váratlan heggyel találtam szembe magam. Nemes küzdelem árán ugyan lenyomtam, de be kell valljam gôzöm nem volt, hogy mi vár rám. Talán jobb is, így fejjel mentem a falnak...a lényeg, hogy felszabadulás volt beérni Strasbourgba. Csak a kemping le volt éppen rombolva...örültem neki nagyon. De akkor még nem is tudtam, hogy ma lesz ennél nagyobb gondom is.

Tehát ma Stuttgart volt a cél. Elvileg egy közepesen nehéz tekerés. De hogyan lett ebbôl az egyik legehezebb napom az egész eddigi utat figyelembe véve? A biciklis úton mentem...amikor lehetett. Hiba volt. Ugyanis amíg az út megkerülte a dombokat a folyó mentén a kerékpár út felment rá...és ráadásul hosszabban...tehât nehezebbb és hosszabb volt mint gondoltam. 

Stuttgartba érve már teljesen ki voltam. Ha Ontario és Franciaorszâg dombos volt akkor ez a Német rész vetekszik a Parti-Hegységgel Bc-ben. Mindig jött egy nagyobb és meredekebb és nem álltak le. Azt hiszem ez vár rám holnap is Augsburg felé. Bár valószínüleg koràbban megállok ha találok egy jó helyet. Stuttgartban sok mindent el akartam intézni, de a késôi érkezés megint keresztbe tett nekem. Talán holnap...

Megjegyzés: nehéz olyan kempinget találni, ahol tudom tölteni a telefonomat és még hálózat is van. Egyébként ez eddig talán csak az ottawai kempingben volt problémamentes. 

Adatok Június 30: 165km Nancy- Strasbourg

Július 1: 175km Strasbourg- Stuttgart

Past and present.

Múlt és jelen.

The European Parliament. And a person looks like me.

Az Európai Parlament. És én.

Day 31, Bar-le-Duc to Nancy

The kebab. I mean that was a very important part of my day. Actually probably of this European part of my trip. It all started in the morning. Heavy rain. No sign of stopping. But I didn't want to stay so I started packing. Sort of. Looked like and felt like a miserable fight against time and weather to pack everything that was soaking wet...including the tent and myself. It felt great. I mean I didn't have to use my suncream for sure and after Canada I was starting running low...and I wasn't hot either but almost freezing. Way better then being sweaty and being thirsty for water right? Right? Obviously not. That was definitely my worst morning yet. My tent felt like  it was dipped into water and handed over right after pulling it out. But I still packed and thought maybe the weather will change or I'll find a place to dry it out in Nancy. So I left. And cycled 50km in the rain. Being slow, being soaking wet, cold and somewhat hopeless was demotivating. After 50km the rain stopped, it was still cold and cloudy though. And I still hadn't have any coffee yet! (Which means I was in a really bad mood). I arrived to a small town, which seemed to have a motorcycle fest sort of thing with lots of "hard core" motor bikers and motor/parts sellers. And I saw a kebab place. Since I tried getting coffee at a boulangerie  (bakery) before with no success, and I was also really hungry I stopped. I ate a kebab, a good coffee, and the world changed. Literally because the Sun came out! Even a stupid detour (thanks the not perfect map on the GPS) couldn't change my feelings. I was happy. Really happy. Riding another 30km and finding a gas station (washroom, snack etc) was the top of today's iceberg and arriving to  a campground was the happy end. I got my tent out and let the Sun make it dry. It took maximum 15minutes. The rain started about 15minutes ago again but already stopped. I was told it'll get better tomorrow, but I wouldn't count on possibilities. I'm in Nancy already, in a dry tent, had double dinner, I was cheered up and tomorrow might be the day of Strasbourg. Started as a really miserable day, ended with the opposite feelings and hopes. Oh, and I checked, the total ascent today was almost at the level of a similar day (in terms of length) in the Rockies when climbed a pass. Now I understand why they chose the route for the Tour de France here...

Stats for today: 108km. No exact  average, but approx 22km/h

Route: Bar-le-Duc to Nancy

A mai nap legfontosabb pillanata: kebabot ebédelni. Igazából talán az európai rész eddigi legfontosabb pillanata. Az egész egy számomra borzalmas reggellel kezdôdött, heves (egész éjjel esett) esôvel, hideggel (12 fok) és még több esôvel. Vártam 9-ig, hogy talán eláll, de ugye miért állt volna el. Szóval összepakoltam. Az esôben. A sátramból szó szerint facsartam a vizet (és elképzeltem milyen lesz este benne feküdni), én is bôrig áztam és még sok apróság is velem együtt. De valahogy csak összeszedtem mindent és útra keltem. Nem is tudom hogyan, de letekertem 50km-t, folyamatos esôben és teljesen átázva. Persze lehetett volna rosszabb is pl. ha villámlik vagy földrengés van vagy pont rám csapódik egy meteor stb., de én úgy éreztem ennél már nem lehet leljebb. Aztán elértem egy kis városba, ahol épp motoros felszerelés bucsut tarthattak mert mindenhol azok voltak kirakva és sok-sok bôrszerkós-szakàllas-tetovált-nehogy mosolyogj mert az megárt típusu pasas volt. Aztán megláttam a kebabost. Mivel se kávét nem ittam addig (igen és valahogy túléltem, én is csodálkozom) se nagyon nem ettem (mármint úgy igazán) ezért megálltam. Milyen jól tettem! Mintha kicseréltek volna. Aztán az idôjárást is, ténylegesen. Kisütött a nap!! Még az a kis kitérô sem vette el a kedvem amiért meg kellett másznom egy kb 12%-os lejtôt (mint kiderült nem az utolsót ma) kb 1km-en keresztül (vagy 2). A kempingbe érkezés volt a nap ráadása, gyors sátor szárítás, aztán gyors zuhany. Azóta eleredt az esô ismét de gyorsan el is állt. Nem tudom milyen lesz holnap az idô de most már mindig a legrosszabbra számítok. Nem a meteorra gondoltam...

Tehát reggel ha minden igaz irány Strasbourg! Elvileg nincs ilyan messze de itt mostantól óvatosan bánok ezekkel a kijelentésekkel. Egyébként az adatok szerint ma hozzátevôlegesen annyi volt az összemelkedésem mint egy hasonló napon a Sziklás-Hegységben (pontosabban az egyik hágó megmászásánál). Így érthetô miért hozzáj ide a Tour de France-ot.

Adatok: 108km, ma sincs átlag még. 

Útvonal: Bar-le-Duc - Nancy

The street o ine if many small villages along the way. 

Egy tipikus fôutca az egyik falucskának az úton

That's a Notre-Dame

Az ott egy Notre-Dame

After the Sun came out. I took ohotos finally.

Miután végre kisütött a nap fotóztam is.

Day 30, Connatre to Bar-le-Duc

I am standing in a campground's bathroom, charging the phone a little bit, outside thunderstorm and lots of rain...I'm in Bar-Le-Suc. I wish I could write something about the road coming here, but there are couple of issues with that task. First of all, it has been raining all day long, so badly that I had to hide my camera, phone etc. and all I could and wanted to do is to look down in front of me and to arrive somewhere as soon as possible. Shorter: I didn't really care about the surroundings. Secondly I think I crashed mentally approx. at 65km. That means, although I was in a rather questionable mood still ate before a little bit, but at that point I basically trembled and sweated suddenly and unintentionally (obviously). I think the jet leg has still a bad effect on my body (I was really really tired). I stopped and I really just wanted to get a car/motor/ train/plane whatever has engine. Even a scooter...I decided to eat, drink and after 10minutes I continued. Today's goal was Nancy which was out of the equation thanks to my mood an the rain combination. So, new goal came: Bar-Le-Suc municipal campground. Until I reached the town I was debating just going to a motel, but I decided not to. This is my second campground and again I was surprised how (relatively) cheap it is. So good decision. Good shower etc. Only wall plug could have been more. Oh, I forgot to mention the dryer which I was able to use for free. Since the rain hasn't really stopped some clothes will be wet no matter what but at least not all.

And the town...I was fortunate to walk in the centre a little, and it looked like a mix of post communist city and a french little town. Had some nice part, flowers historical building etc and a train and train station, surrounded by...well buildings and such that just looked bad. Tomorrow I really wan to reach Nancy, which is not far, but I don't think the weather will change...but I'll try to look it as a good challenge and overcome on those situations...

Stats: approx. 108km no average yet

Itt állok a kemping mosdójában, töltôn a telefon, szakadó esô, mennydörgés ês villámlás kint. Bar-Le-Sucben vagyok. Ha akarnék valami értelmeset írni az útról, akkor sem nagyon tudnék...elôször is az esô miatt, ami nem állt el és idônként nagyon, de nagyon eleredt. Mint most is...az egyetlen dog amire gondolni tudtam, hogy magam elé nézzek lehajtott fejjel és tekerjek. Ezenkívül volt egy pillanatom (pontosabban több perc) amikor rámjött egy ilyen egész testes remegés és izzadás, talán mentális okai lehettek, mindenesetre akkor ott nagyon de nagyon abba akartam hagyni az egészet, motorra, autóba, vonatra vagy repülôre ülni. És ez csak 65km-nék volt, és korábban ha voltak hasonló érzéseim azok 150km elött nem jöttek elô. Megálltam és ettem egyet. 10 perc és úton voltam. Nem mondom, hogy lelkesen vagy száguldozva, de még mindig biciklivel vagyok és így is tervezem a folytatást. A kemping (bár szakadó esôben nos...érdekes sátrat állítani) felüdülésként hatott rám, bár gondolkoztam, hogy esetleg motelbe menjek, de azt hiszem jól döntöttem. Ráadásul (kanadai árakhoz mindenképpen) olcsók ezek az önkormányzati kempingek és nem is olyan rosszak. Persze wifi nincs, de itt pl. a tusoló nagyon jó. És az is valami, fôleg mikor az ember egész nap teker szakadó esôben...

Még a városba is elnéztem közelsége lévén. És kicsit úgy nézett ki mintha egy poszt kommunista iparvárost és egy hegyi francia kisvárost ötvöznénk. Nehéz leírni...de a vasùtnak a város közepén lehet valami beleszólása ebbe a "képbe". Holnap talán Nancy, a mai eredeti cél van megcélozva Az idôjárás ugyan nem fog változni (elvileg) de remélem a kedvem és a hozzáállásom igen. Majd kiderül.

Mai adatok: kb. 108km, átlag nincsen most. 

Day 29, Paris (Andilly) to Connantre

The first "real" riding day in France. An it started terrible. I woke up late...I had a plan of doing 212 km to a campground, but waking up that late (wasn't too bad but not ideal for 200+km) made me decrease the planned distance. So when I left the hotel (where I either very funnily lost my helmet (!!) or somebody stole it from the bike) it was already rush hour. I forgot to fill up my water bottles. And I knew I had to travel 10km for the first coffee. (Looked up before a place on the way) that was already a really bad situation and even after I got my coffee (which was at least questionable in quality) things got bad. My GPS made me doing a 10km circle to het back to the same position and riding after to the right way. I couldn't believe it! I was checking the direction and even the map occasionally, but...so my GPS may have some personal issues with me. Then the same GPS (after 35kmish) directe me to a "bike route" which turned out to be a bad agricultural road with broken glass layed on the top. So I had to push my bike at the edge of the road not to get flat tire. And it was shaky too...I lost a full water bottle (I have no idea where) and a half pair of the new gloves. And since I had lost one of the other pair too, now I have two half pair that make one together. And my challenges didn't end here. After a bigger city (Meaux) I crossed 125000 (little exaggeration) with no bar/store/gas station at all. I ran out of water and barely made it to the campground. An emergency dinner was life saver. And I arrived 15min before the only grocery store closed! So everything turned out well, but I know what I should have done, and next I'll be more prepared! 

Oh and jetleg + long distance riding are not friends. 

Stats: 162km, 21.5km /h average

Az elsô igazi franciaországi tekerésem izgalmasan kezdôdött. Ugyanis elaludtam. Na nem nagyon csak annyira, hogy a tervezett 200+ ne férjen bele. Aztán akkor indultam el, amikor mindenki ingàzott. Nagyon örültem neki...de hát az én hibám volt. Aztán jött a GPS nagy pillanata amikor beletett az útvonalba egy 10km-es kitérôt ami ugyanoda ért vissza(?). És a mutatványa ott folytatódott, ahol abba hagyta. Ráirányított egy földútra (az elején még aszfaltozott volt) mindenhol törött üvegdarabok voltak elszórva. Az elején azt hittem részeg fiatalok, de ez igy ment 2 kilóméterig. Szerint direkt szórták le csak nem tudom miért! Így az út oldalán toltam a biciklit  ami szétrázott mindent, észrevétlenül le is rázott egy vizes palackot. Meg fél pár kesztyût...Így most van kèt félpárom, pont a jó kezekre. Ezután volt egy nagyobb város, aztán átszeltem 125000 (kicsit persze túlozva) falut, amikben voltak házak és egy templom. Sehol egy bar, benzinkút, vagy épp egy sima èlelmiszer bolt. Aztán az elsô kemping nem is volt rossz. Èrdekes lesz összevetni a végén a két kontinens kempingezési szokásait...

Adatok: 162km, 21.5km/ ó átlag

Desclaimer: all photos from today were taken w/ my point and shoot camera, hence will not be uploaded for now.

Kiegészítés: mivel az összes kép ma a "rendes" fényképezôvel készült, ma nem kerül ide semmi. 

Day 28, Paris

Today I've had my most intense and probably the most adrenalin producer rides ever! And it happened in a very vibrant, captivating and beautiful Paris. I'm not even sure where to start. The drivers obviously don't really watch the signs, they are rather guidelines then laws written in any kind of stone. That includes the bikers as well. For half an hour I was cycling "shy", and followed the rules. Like most of the time. Red lights, right-of-ways etc. Then I soon realized this is a WAR. Battles for every meter. And everybody against everybody. No sides or flags or teams or beliefs, just individuals fighting for the advancement. Near misses happen every other minute to a cyclist, it's like Skywalker trying to manoeuvre in the middle of an asteroid field. And I got the sense of it. Although still trying to follow the rules, I blended in. I think. So good that the millions of street souvenir seller with little Eiffel Towers (they are going to offer you a lot, no matter if you want or not their very deep introduction and very detailed souvenirs) didn't even bother to talk to me. Then I knew! After only couple of hours and blending in, I could ride my bike just like everybody else. And cycling amongst (i have to tell, thanks to the traffic jams, the speed wasn't that high of that those cars...usually) cars, tourist buses, scooters and motorcycles without any kind of rule, ignoring the slightest trace of kindness and generosity (read: cutting in front of any car, not letting others in front of you etc) really made my day. I was looking for freedom in the middle of the Canadian Rockies, then in the middle of nowhere (Prairies) but I've found it in the middle of Paris...

And the city seemed to be simply awesome. Although it may sound paradox but I felt there were too many tourist (obviously I wasn't one them, I "blended in"...). And I hope I can come back once, at least to experience how the city feels like at night. 

And as for what happened besides the most exiting ride, I managed to get to the Louvre, and I was amazed by the amount of artifacts and classic collection of paintings, sculptures and other remains of those early societies and empires. And I got my coffee on one of the streets of Paris. Not the baguette though. That will have to wait until I return. Tasting all those cities this is the first one (since it's in Europe) which I can most probably visit again. 

Ma átéltem a legizgalmasabb, leginkább adrenalin termelô biciklizési élményem hosszú idô óta. Méghozzá Párizs belvárosában. Leszeretném szögezni, hogy a város magával ragadó és igazán "élô", sokszor Pestre emlékeztetett...

Az autósok (és motorosok és biciklisták) viszont nem tudnak vezetni. Pontosítok: lehet, hogy annyira tudnak már, hogy szabályokra semmi szükség nincsen. Legalábbis nekem pont ez jött le fél óra után. Addig a pontig, ahogy megszoktam az elmúlt pár évben, minden (nos talán belevittem egy túlzófaktort egy kicsit...) szabályt betartva próbáltam meg közlekedni Párizs bevezetô utcáin, de hamar rájöttem, hogy itt nem úgy mûködik...ez egy háború, amiben mindenki mindenkinek az ellenfele és azért úgy próbál meg területet szerezni, hogy ne kelljen korházba szállítani senkit de azért...minden percben történik valami amit az elmúlt idôkben veszélyes szituációnak tartottam, de itt természetes és mintha még csak túlságosan fel sem idegesítene senkit, hogy épp mi történt. Biciklis sávok valamiért vannak Párizsban, bár sok hirtelen eltûnik a semmibe és egy padkában végzôdik folytatás nélkül, máshol túrista busz/teherautó/motor/taxis/fekete márkás autó (igen, sztereotípia de leginkább igaznak bizonyult) parkolt/várakozott rajtuk. Szóval igazi vadregényes közlekedést tapasztalhattam meg, óriási ellentétben pl. a Kanadaival. Ezenkívûl a Louvre volt ahol a legtöbb idôt töltöttem, de aki szereti a "klasszikus" történelmet annak nyílván nem kell elmagyarázni, miért lehet ott napokat eltölteni. Sajnos másra nem is nagyon volt idôm, még sikerült egy kávét meginnom az egyik belvàrosi kis utca kávèzójában, átélni azt a hangulatot (amiért már megéri visszanézni), meglátogatni és rácsodálkozni (fel nem mentem) az Eiffel Toronyra, biciklizni a Champ-Élysén (rossz ötlet), a diadalívre vetni egy pillantást illetve sok-sok történelmi épület elött elhaladni...ezért mindenképpen érdemes szerintem biciklivel várost nézni/járni. Persze más lett volna szakadó esôben...

Sorry the limited connection doesn't allow me more photos...

Sajnos több képet nem tudok felrakni a folyamatos wifi hiánynak köszönhetôen.

Day 27, Montreal to Paris

My last day in Canada (for now) and first day in Europe was...quite exiting for me. First of all my day has been going on for approx. 30 hours since I woke up...and it started unexpectedly. For the flight to Paris I had to get my bike boxed, which obviously requires a box. I arranged yesterday with one of the stores, that I would go there before the flight and they''d help me packing and choosing the right box. Unfortunately both me and the stuff of the store forgot about St. Jean day, which is Quebec biggest holiday, hence almost everything (including the store I made arrangements) was closed. The happy part is that the guy probably realized later and left a bike box in front of the store. It meant lots of work but I was thankful for the unknown guy (and the MEC). Even though probably the smallest box was chosen, therefore I had to take apart my bike almost completely to fit inside. And it just barely made it. But somehow both the bike and me were on the flight. And arrived to Paris. Then right at the baggage claim area I assembled the bike and I was more then happy to see everything getting back together, and nothing was broken. It took more then an hour to assemble and figure it out the strategy. I thought the hotel stuff would be friendly and before the. "official" check in they'd let me leave there my baggage. I was either wrong or we didn't understand each other but I had to wait 3 more hours...with my luggage.

And the road to the hotel consisted the following:

Approx. ten thousand five hundred and sixty three roundabouts, 15km madness with trucks passing by as close as 0.5meter (no shoulder on the road. I mean none. White line then nothing), couple of swearing moments, but really nice area for somebody who likes small towns after each other with tiny roads which like pastas going everywhere with no order at all. I still liked it despite the fact that the cars like matchboxes by-passed me all the way. At least they did it. And didn't aim the bike. Or me. On purpose. I'm now 26 km NW of Paris, and I'll see how to fit everything in one day tomorrow. Oh and I almost forgot. The place I'm staying is right on top of a hill. (Steep and long hill even for Ontario standards, ok not like the Rockies but I had to climb. And I was already tired.) 

Mind az utolsó Kanadában töltött napom mind az elsô itt Európában érdekesre sikerült. Az egész ott kezdôdött, hogy a biciklinek doboz kellett a repüléshez, amit elvileg megszerveztem még hétfôn az egyik reptérhez közeli bolttal. De mindketten (értsd:a bolti alkalmazott és én) elfeledkeztünk arról az aprócska dologról, hogy Quebec "nemzeti ünnepe", vagyis St. Jean  nap volt. Ami azt jelenti, hogy majdnem minden zárva volt. Beleértve ôk is. Viszont valószínüleg gondolt rám a srác mert kint hagyott nekem egy biciklis dobozt. Igaz, hogy teljesen szét kellett majdnem kapnom a biciklit ahhoz, hogy beférjen, ugyanis szerintem gyerek biciklis dobozt adtak, de nagy nehezen valahogy belegyömöszöltem. Mármint tényleg, gyömöszöltem. Végül a bicikli is és én is eljutottunk Párizsba, a C.D.Gaulle reptérre. A csomagfelvételnél összeszerelés és ujjongás-szerû reakciók után mikor végre minden összeállt, jöhettek  Franciaország ismeretlen tájai! Aztán sok sok apró településen (legalábbis ùgy tûnt), leállósâv nélküli út után, miután megtapasztaltam, hogy milyen amikor kamionok kerülnek ki fél métert hagyva (még egyszer: nincs leállósáv és sokszor szalagkorlát van közvetlenül az út mellett) csak megérkeztem a szállásra. Az elsô európai szállás! És éjszaka és még sok más. Talán többet tudok írni holnap, ma annak örülök, hogy megjöttem. És még térképem is van! Holnap pedig meglátogatom Párizst ha minden igaz. Lehet, hogy kivételesen itt hagyom a biciklit is.

In Montreal.

Montreálban.

And in Paris.

És Párizsban.

Ready to keep rolling!

És indulásra készen!

And couple of photos from Montreal:

És néhány kép Montreálból (amirôl nem írok most mert lassan bealszom):

Day 25, Catham to Montreal

And the winner of the "Best Road Bike Quality" competition is....BC/Vancouver! But Quebec/Montreal was close. Really. Even had a lead for some time. Then came Montreal. I mean it has nice bike paths for sure, but the ones I took were below Manitoba standards. And that is low. But other then those roads the ride was uneventful, nice, pleasant, calm and also the last riding day of the trip in Canada. Which is somewhat sad, but the trip goes on, and I'm going to materialize my childhood dream. And that is the Paris-Veszprem (my hometown, google it, it's worth it) bike ride. I don't really have plans, and since this hostel I'm staying has no wifi connection really, the real planning will be done in Paris. Or on the road. As it comes. 

Tomorrow I'll check out Montreal, and I have to arrange couple of things for the flight. Summary will come, probably on the plane. 

Stats: 89km, 22km/h average

A "Legjobb Biciklis Út" verseny gyôztese...Brit Kolumbia és Vancouver! De Quebec is közel volt, csak azok a fránya montreáli utak. Biztos a hideg...meg a hômérséklet különbség...de attól még pocsékak. Eddig. Megváltozhat talán holnap, de eddig azt hittem szétrázódik a bicikli így a kanadai rész végén. Montreálig egészen rendben voltak az utak pedig, valószínüleg itt is nagyon sok a sima útszakasz amiken még nem jártam. Az út egyébként szép volt, semmi hanyattvágós környezet, de csendes, hangulatos folyó partszakasz, a már európai kis falvak hangulatát idézô utcák és települések, igazán kellemes kis könnyed túra. Voltak dombocskák is, fôleg lábizom emlékeztetônek, hogy azért még kelleni fognak. És meg kell említenem a rengeteg biciklistát, akiknek zöme szerintem valamikyen eseményre edz...holnap kicsit bejárom Montreált, talán erre is választ kapok.

Mai adatok: 89km, 22km/ó átlag

Carillon Canal. It's huge. 

A Carillon Canal. Elôben még nagyobbnak tûnt.

Nope, they won't accelerate the bike...I thought that too.

Sajnos nem gyorsították fel a biciklit, pedig tényleg azt hittem...